Furcsa ez... furcsa figyelni, ahogyan az élet ide-oda sodor, sokszor felülírva a szabad akarat kiváltságát. Gyakran úgy tűnik (persze csak ha nem hinnék a kívánságok és az ok-okozat hatalmában), hogy az élet nyújtotta lehetőségeink rajtunk kívül álló módon érkeznek meg az életünkbe, ám a döntés meghozatala mindig, minden esetben a saját felelősségünk. Minden helyzetben mi magunk döntjük el, hogy mit fogadunk el, és mit nem. Lehet ez egy állásajánlat, egy buli invitáció vagy éppen egy olyan szituáció, ami míg neked örömet okozna, másoknak árthatsz vele.
Amióta az eszemet tudom, mindig nehezen hoztam meg döntéseket, és minél nagyobbnak éreztem a tétet, annál inkább hajlamos voltam mérlegelést színlelve sodortatni magam az árral, íly módon próbálva kibújni a döntésem felelőssége alól. Csakhogy ez az egyetlen dolog, amit nem lehet kikerülni, megkerülni, kialkudni vagy áthárítani... Minden döntésnek (vagy nem-döntésnek) következménye van, ami későbbi életünket és jövőnket formálja. Mivel nem vagyunk jövőbe látók és nem rendelkezünk még olyan szintű intuícióval, hogy pontosan meg tudjuk határozni választásaink kimenetelét, ezért nem létezik jó vagy rossz döntés, csupán annyit tehetünk, hogy legjobb belátásunk és szándékunk szerint cselekedünk.
Vicces, de sokszor kerülök olyan helyzetbe, amikor pontosan tudom, hogy egy döntésemnek nem lehet majd túl jó vége, mégis képes vagyok megtalálni saját magam számára azt a 3-4 szánalmas és gyenge indokot, ami végül legyűri azt a többszáz nyomósat... Vajon miért hajlunk rá olyan nagyon, hogy becsapjuk önmagunkat, csak azért, hogy egy nyilvánvalóan reménytelen, álomszerű jövőképet helyezzünk előtérbe a józanésszel szemben.
Tudatában kell lennünk azonban, hogy minden és mindenki, ami és aki körülvesz minket, saját kívánságaink és korábbi tetteink miatt vannak jelen az életünkben. Így egyetlen szituációt vagy lehetőséget sem szabad erőszakosan eltaszítani magunktól, mert mindegyikőjüknek fontos üzenete van a számunkra, és azért vannak velünk, hogy tanulhassunk tőlük. Szinte az is biztos, hogy jónéhányukkal már nem először találkozunk, ezért fontos, hogy nyitottak legyünk mindenre, ami velünk történik, ítélkezés és ellenkezés nélkül. Ugyanis sok fekete macskáról derült már ki, hogy valójában fehér... csak fel kellett hozzá kapcsolni a villannyt...
