Addict-ed

Mindenki ragaszkodik valamihez. Tárgyakhoz, személyekhez, elvekhez.  Valamiért folyton külső tényezőktől várjuk a boldogságot, és körülmények függvényeként képzeljük el azt. De vajon miért van ez? Miért nem tudjuk olykor félredobni a mesterséges előítéleteket, szabályokat és viselkedési formákat, és úgy megélni az érzéseinket és a jelen ajándékát, ahogyan vannak.

Ha egyetlen, közös jellemzőt próbálnánk keresni a világon élő összes emberben, akkor az valószínűleg a boldogság utáni vágy lenne. Egytől egyig mindenki boldog akar lenni. Ki így, ki úgy, de elmondhatjuk, hogy tetteink meghatározó motivációja ennek elérése, illetve a tökéletes boldogsághoz való folyamatos közeledés. Az eszközök mindenki számára elérhetőek, de mint egy bonyolult társasjátékban, itt sem mindegy, mikor melyiket használjuk, kivel és milyen áron. Azt hisszük, a társadalomban jelenlévő konszenzusos elvek és szabályok azért jöttek létre, hogy ebben segítsenek minket, de ez nem minden esetben van így. Ezek a szabályok jelen vannak az életünk minden területén, és hajózási csatornákat próbálnak felállítani számunkra az élet háborgó tengerében. De mi van, ha tévednek?... Ha egy orvosi diplomával elmegyek virágkötőnek, biztos, hogy boldogtalan leszek? Ha férj nélkül megtartok egy születendő ikerpárt, biztos, hogy nehéz életünk lesz? Ha sosem kötöm be a biztonsági övemet, akkor biztos, hogy autóbalesetben fogok meghalni?... Nincsenek jó vagy rossz döntések, csak egyszerűen döntések vannak. A saját döntéseink. És tudnunk kell, hogy vannak esetek, amikor nem a szótár szerinti fordítás a leghelyesebb...

Régebben - és gyakran még ma is - rengeteg mintát és szabályt állítottam fel saját magam számára is, hogy ezzel látszólag megkönnyítsem az életem, és a boldogságomhoz vezető utat. Ezeket a legkülönbözőbb helyzetekre és problémák kezelésére kreáltam, abban bízva, hogy ezek által majd megvédhetem magam a hibáktól és csalódásoktól. Például: diploma nélkül senki vagyok; a hűtlenség megbocsáthatatlan bűn; csakis nádszál vékonyan lehetek szép és sikeres ; ...stb. Ám ezek a "bölcseletek" nem hogy nem védenek meg a rossztól, de sok esetben még csak nem is helytállóak. Emellett pedig mind a hibák, mind pedig a csalódások szerves részei az életünknek, és legalább olyan nagy szükség van rájuk, mint a sikerekre. Sosem védhetjük meg magunkat tőlük, viszont energiájukat felhasználhatjuk arra, hogy továbblendítsenek bennünket a helyes úton. Ma már tudom, hogy a boldogságot nem keresni kell, hanem megélni. Az pedig legtöbbször éppen ott,és olyan helyzetben talál ránk, ahol nem is számítanánk rá...