Jó fiú, rossz fiú

Pár napja arról beszélgettünk a kolléganőmmel, hogy vajon mitől lehet az, hogy mindig csak azoktól a fiúktól számíthatunk a legromantikusabb, legédesebb figyelmességekre, akiktől semmit nem akarunk.
Ha a futár beállít egy nagy csokor virággal a munkahelyünkön, vagy ajándékba kapjuk azt a könyvet,amire már régóta vágyunk, csak azért, mert a másik a velünk való beszélgetés közben figyelt ránk annyira, hogy minden különösebb célzás nélkül kivegye a szavainkból, hogy nekünk azzal mekkora örömet okozna - és szeretne is nekünk örömet okozni annyira, hogy ennek elérése érdekében még különböző erőfeszítések megtételére is hajlandó -, szóval miért van az, hogy ha ilyenek, vagy ehhez hasonló dolgok történnek velünk, az rendre olyan férfiak figyelmességét és kedvességét dicséri, akiknek semmi esélyük nálunk.

De vajon valóban csak azoknak kellünk így, akik nekünk nem kellenek, vagy inkább már nekünk nem kellenek azok, akiknek mi kellünk?

A klasszikus "tyúk-tojás esete" áll fent itt is. Bár a férfiak gyakran megkapják tőlünk, hogy a vadász ösztönükre hallgatva sokszor amint meghódítottak egy szívet, már rögtön nem is érdekes többé a számukra, hogy hogyan dobog az tovább értük. Be kell valljuk, mi, lányok is vagyunk így ezzel néha. Bizony vannak olyan fiúk, akiket olyan kihívás meghódítani, hogy igazi nehéz terepű kalandtúra, míg a szívükbe sikerül fészkelni magunkat. Ám amint ott vagyunk, akkor vesszük csak észre, hogy valójában milyen hétköznapi, kopár mező az, amit egy oázis felkutatásának nehézségei árán tudtunk csak meghódítani. Kész, elvesztette minden csáberejét, amit valójában semmi más, mint puszta bevehetetlensége tartott fenn, amíg még bevehetetlennek látszott. Vannak ilyenek. Talán nálunk, nőknél sem jön be, ha egy férfi hódolatát túl könnyen meglapjuk. Én, személy szerint ilyenkor kicsit mindig úgy érzem (és valószínűleg nem minden ok nélkül), hogy ezek a hirtelen jött, kedves gesztusok valójában nem is nekem szólnak, hanem a másik fejében rólam megrajzolt álomképnek. Akármilyen furán is hangozhat ez most egy nő szájából, de én abban hiszek, hogy egy férfinak nem csak a foci VB követésének szentelt időben kell mértékletesnek maradnia, de a nő túl korai imádatában, meglepetésekkel való elhalmozásában is. Félre ne értse senki sem, nem arról beszélek, hogy ne lepjék meg a nőket, vagy hogy csak szökőévben egyszer mutassák ki szerelmüket és figyelmességüket egy meglepetés virággal, vacsorával, vagy romantikus utazással! Csak hagyjátok, hogy kicsit mi is megharcoljunk a hódolatért. Érezzük, hogy az a gesztus valóban a személyünknek szól, és nem csak a férfi saját maga előtt fenntartott romantikus imidzs bizonygatása...az is csak azért, "mert ez jön be a csajoknak". A figyelmesség ettől még a hétköznapok és egy párkapcsolat valódi, édes fűszere lehet, de egy bimbódzó kapcsolatnál jobb előbb meggyőződni, hogy az a kapcsolat valóban bimbódzik-e vagy csak a te fejeden nőtt rózsabokor... :)

*A.