...hisz ők mindig csak azt teszik, ami a legegyszerűbb. Nem harcolnak ők semmi ellen, talán még csak meg sem próbálják. Fülüket-farkukat behúzva hódolnak be mások vagy épp saját természetük parancsának. Első hallása talán még sajnálnánk is az ilyen embert, de a gyengeség nagyon is kellemes tud lenni, ha a kísértésekkel szemben maradunk alul. 

Még sosem gondolkoztam el a szó eredetéről, és arról, hogy vajon miért épp ezt a nevet kapta a jelenség. Viszont jobban megvizsgálva, nagyon is találó kifejezés. Ha valamire az ember nagyon vágyik, de mégsem kaphatja meg, akkor az azutáni vágy kezdi el "kísérteni". Befészkeli magát az agyába és folyamatosan emlékezteti arra, hogy milyen jó is lenne engednie az ösztöneinek. De hisz éppen ez különböztet meg minket az állatoktól: az ember már tudja kontrollálni az ösztöneit..csak kár, hogy nem fájdalommentesen. 

Mindemellett viszont annyi konvencionális és civilizációs korlát nevelődött belénk (némelyik talán kártékony módon), hogy nem mindig vagyok benne biztos, hogy néhány esetben nem épp a "gyengeség" a legjobb válasz egy adott szituációra. Hol húzódik a határ az öntörvényűség és a bölcs intuíció között? A "varázsszó" valószínűleg az érettség. 

Ettől függetlenül, ha valaki értelmileg és érzelmileg is érett, nem feltétlenül biztos, hogy elég erős is ahhoz, hogy mindig bölcsen cselekedjen. Nehezítő körülmény pedig, hogy egy döntés helyességét mindig csak az idő tudja lassanként felfedni. Még jó, hogy mindenkinek szabad hibákat elkövetni. :)